Aki sokat mozog kisgyerekek között, látja, hogy gyerekeink még vidáman tudnak együtt élni a színekkel. Imádják a pirosat, a rózsaszínt, a zöldet, vagy a kéket. Mindegy nekik, hogy sárga, vagy barna, lila, vagy türkiz.
Aztán történik valami, és ezek az élénk színek kifakulnak, halványodnak, majd eltűnnek. A pirosat utálni kezdjük! A barnából kávé lesz, a sárgából tojáshéj, a lilából pedig pasztel...
A természet legalább évente megújul és felfrissül. Miért nem tesszük mi is ezt?
És ha igaz, hogy a színek hatással vannak ránk, akkor miért nem élünk vele? Ha melegségre vágyunk, miért nem húzunk magunk köré sárgát? Ha vonz a tiszta hó látványa, miért mondjuk a fehér falakra, hogy ááádeunalmas? Ha imádjuk a tenger kékjét vagy a homok barnáját, miért nem bízunk bennük?
Miért nem hisszük el, hogy a színek nem ellenünk vannak, hanem értünk? Bizonyítsam? Íme, néhány szín a természetből, a hatás garantált!
Elhiszed végre?
Ha van kedved hozzászólni, vagy akár képet is küldeni, szívesen veszem. Kérdésed van, írj nyugodtan!
Holnapi bejegyzés: Építkezzünk a múltból! I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése